Amikor először láttalak téged csillagszemed ragyogva égett. Pedig csak kép volt - de maga a gyönyör, mi minden férfit elfog és gyötör. Egy kicsi lányka nézett szemembe, kiben egy nő volt mélyen elrejtve, egy félénk lányka, ki szólni sem mert s tüzes nő, ki vonz és elrettent. Ártatlan szemek, ártatlan lányka, ki gyönyört adva gyönyörre vágyna. Aztán először láttalak téged, csillagszemed ragyogva égett. Maga voltál a puszta gyönyör, mi minden férfit elfog és gyötör. Másnak tán lányka - de nekem az élet, ha elkap a sodra - felgyújt és éget. Perzselő szemed, táncoló tested, mind azt ígéri - ez csak a kezdet. Behunyom szemem, akkor is látlak, fénylő csillaga vagy a világnak. Simító kezem szemed kereste, tenyerem kicsi arcod ölelte. Szerettem volna csókolni szádat, szavak nélkül mondtam a vágyat. Féltem tőled - vagy tán magamtól, a bennem ébredő férfialaktól. Elmentem inkább - csendben és halkan, csak szívem tombolt, ég szakadatlan. Azóta lesem, merre is lehetsz, sorsom talán majd hozzád vezet. Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek, szemedbe nézve vágy mit is keressek? Azt a kislányt, kit először láttam vagy a nőt, kit benne találtam, vagy csak a szívemből fakadó álmot, miért cserébe adnám a világot!